Nézz, nézz az ég felé...

Kezdetben vala a devizahitelünk.

Aztán bedőlt.

Mi meg kidőltünk.

Kaptunk sok-sok levelet a földhivataltól, behajtótól, végrehajtótól, francsetudjamárkiktől...

Aztán megtaláltuk az árverezendő házak között a házunkat.

Aztán ez is elmúlt.

Kaptunk sok-sok levelet a földhivataltól, behajtótól, végrehajtótól, francsetudjamárkiktől...

Aztán a végrehajtó rosszul számolt.

Személyes megkeresésre tagadta ezen képességét.

A bíróságnak beismerte, újraszámolta.

Rendnek kell lenni kérem szépen.

Majd kiküldött egy levelet, hogy felértékelte a házat. Konkrétan lakottan 1.8M, lakatlanul 3M.

Körberöhögtük a levelet, hiszen legalább 3 évvel ezelőtt felszólított bennünket a bank, hogy hagyjuk el a házat.

Majd jött a vevőjelölt, akit elküldtünk a végrehajtóhoz, egyezkedjenek.

Ennek két hete.

Munkaügyiben intézkedés közben a faktorális ember eljött a hivatalhoz.

Nem tudjuk miért, hiszen nem várt meg bennünket, míg bent voltunk vagy 5x ránk csörgött, mikor végzünk, mégis kilépés előtt elhajtott.

Kicsit vártunk, de nem volt ő egy hős, így nem tért vissza.

Ennek egy hete.

Ma meg jött egy levél visszadátumozva, hogy május végén végrehajtás alá került a házunk.

Egyik fele.

630e-ért.

Az árverezendő ingatlan fotója pedig a szomszédunk házát mutatja.

Lakottnak írja, a társtulajdonos által - hazugság. A férjem velem él, nem egy lakatlan házban. Így viszont csökkent értéken tudja árusítani.

A díjazását viszont a becsérték után számolta fel.

Maaaargit!!!

Sok meló volt benne.
Elöljáróban annyit, hogy nekem terhességi cukrom volt az első lányunkkal.
Amit akkor felszedtem, az kb. 20 kg volt, és csak egy kevés maradt rajtam.
Viszont utána elszálltak a hormonjaim, 30 év körül nem túl biztató a korai menopauza és kaptam rá egy gyógyszert. Fél év alatt felszaladt 30 kiló + a maradék.
Akármit csináltam, és hiába hagytam a gyógyszert abba, a kilók alig akartak olvadni.
Belekezdtem egy brutál diétába, közben valami csoda és hossza imádkozás után, meg azért tettünk is érte rendesen, megfogant a kisebbik lányunk.
A diétát lassan lehetett csak abbahagyni, de ekkor meg behipóztam magas vérnyomás mellett és kórházba kerültem 16 hetesen.
Egyszerűen nem bírtuk feltornázni a vércukromat, pedig már pizzával és tortával etettek a kórházban :D
Egy hét kellett, hogy felmenjen 4,0-ra.
Utána meg hízni sem bírtam normális ütemben.
Aztán jött egy pont megint, valahogy 30-32 hét tájékán, amikor megint terhességi cukrom lett és hirtelen elszállt a súlyom is vele, majd 36. héten megindult a szülés, ödémás lett a kicsi is meg én  is. Azon a héten plusz 10 kiló jött fel rám. Nem tudom mennyivel szültem, azt mondták, hogy én kerüljem a mérleget és már diétára sem fogtak külön, toxémia gyanús voltam.

Innentől számítva két év alatt kínkeservvel, rengeteg sétával, biciklizéssel, zöldségevéssel, és folyton alacsony vércukorral küzdve lement 10-15 kiló. A dokim biztatott, hogy így tovább, vissza kellene állnom a 65 kilómra. El voltam keseredve, sehogy sem ment, szarul is voltam.
Aztán kitaláltam, hogy akkor kapálni fogok napi 8-10 órában, plusz hetente 3x 20 km biciklizés, naponta kb. 5-10 km ezen felül, és nézzük meg, hogy mire jutunk, jött a tavasz, megvolt az alap.

Az elmúlt egy évben sikerült lemennem megint, így már belefértem a 44-46-os ruhákba újra, ez is öröm volt. Idén tavasszal pedig azt vettem észre, hogy lecsúsznak a nadrágok, lötyögnek a pólók, blúzok. Van egy-két holmi, amire 42 vagy L van ráírva és tökéletesen áll.
Aztán jött az asztmás kivizsgálás, ahol mérlegeltek, és 87 kg-ot mutatott a mérleg farmerben, vastag edzőcipőben.
Nagyon rosszul voltam, de vigyorogtam egyet, amikor meghallottam, a nő nem látta, félve nézett fel rám, hogy mit fogok szólni. Gondolom voltak előttem mások, akik sápítoztak a súlyuk hallatán.
Azóta megint fogytam, már feljönnek a régi 40-es ruháim, de még borzalmasan állnak.

Általában a testemen gond nélkül visszaállt a bőröm, a hasam a problémás terület. Úgy látom azonban, hogy lassan, a derekam felől húzódik vissza a bőr, de nagyon lassan.
Igyekszem nem foglalkozni vele, és olyan holmikat felvenni, amik takarnak a kényes helyeken.
Volt egy időszak, amikor minden úgy állt rajtam, mint egy krumpliszsák :D

Nálam is jellemző érzés, ami Kövérmadárnál, hogy így, kb. 83-85 kg körül jobban zavarnak az amorfabb részeim, mint amikor mázsa 20 körül jártam, mivel akkor szabályosan kerek voltam, az meg legalább egy forma. :D

Amikor a "rothadó" nyugatról naponta kapunk állásajánlatokat, úgy értem, hogy jobbnál jobb állásajánlatokat, és közben a végrehajtó lenullázza az életünket, ugyanakkor a Munkaügyi Központ közli, hogy a honlapjukon szereplő lakhatási támogatás csak marketing - mi meg itt csücsülünk a mesés keleten, számolgatva a nullszaldós krumpliszemeket a kertben (ugyanannyi termett kilóra, mint amit belevetettünk, az öntözést és a munkát most nem számoljuk, nem akarunk sírni :D ), és már csak az isteni közbeavatkozásban bízhatunk...

...egyszer csak megszólal a telefon, és befut egy állásajánlat...

Innen.

Visznek-hoznak, s mert a végrehajtó bóbiskol a bankszámlánkon, még az utazást is megelőlegzik a felvevőpontig, csak menj már, csak dolgozz már nekik...

A remény hal meg utoljára.

Minap lapozgatom az angol nyelvkönyvet, és meglepve tapasztalom, hogy az egyszerűbb mondatokat megértem.

(Gy.k. sosem tanultam angolul, csak németül. Az oroszt inkább hagyjuk. :D )

Nagy lelkesen fel is olvasom az egyik mondatot a férjemnek, amiben volt egy szó, amit egyáltalán nem ismertem, de a szövegkörnyezetből sejtettem, hogy mire gondolt a költő.

Nem érti.

Újra olvasom, megint nem érti.

Felpattan a gép elől, oda vágtat az ágyhoz, kikapja a kezemből a könyvet, majd felolvas egy-két sort:

erre gondoltál? -kérdezi, és néz rám hatalmas szemekkel.

Csak pislogok.

Tessék? Mit olvastál? -kérdezek vissza.

Megfordítja a könyvet és rábök arra a mondatra, amit én is olvastam az előbb, majd szó szerint felnyerít a röhögéstől:

Drágám, inkább maradj a németnél, mert az angol szöveget német kiejtéssel olvastad, így persze, hogy nem értettem, hogy mit akarsz mondani.

Ekkor én is felröhögtem, és megegyeztünk abban, hogyha így folytatom az angol tanulást, én leszek az első olyan magyar, aki ha megszólal, az angol rákérdez majd, hogy talán német vagyok?

:D :D :D