Nézz, nézz az ég felé...

Első gyerek megszületett, vettünk egy vadiúj babakocsit.
Mondja az eladó, hogy a gyógyszertárból vegyünk vazelint, azzal havonta egyszer kenjük meg a keréktengelyt, ahol érintkezik a kerékkel, hogy ne rakodjon be a por, így tovább fog tartani.

Még aznap megyünk a gyógyszertárba, ott volt a sarkon, a gyereket lazán kézben fogta a férjem, és beálltunk a sorba.
Aztán mondom, hogy mit akarok, és rám bámult a nő...
Megismételtem, hogy kérek egy kis adag vazelint.
Nem mozdul.
Aztán egyszer elindul befelé, majd kijön egy 10 dekás tégellyel, és leteszi elém, elég furán méregetve.
Mire én: kisebb kiszerelés nincs?
Robot mozdulatokkal hátra nyúl, letesz egy kis tubust, azt mondja, hogy ez orvosi tisztaságú, tubusos kiszerelés, de valami csillagászati áron volt.
Annyit nem adunk vazelinért, a 10 dekás olcsóbbra jött ki.

Egy hónap múlva keressük a tégelyt, nincs sehol. Minden megvolt, a fürdető, a babaápolók, csak a vazelin nem.
Semmi gond, ha veszek még egy tégelyt, még mindig olcsóbb, mint a tubusos, nosza...
Átballagok a patikába, megint ott a nő, mondom mi a bánatom, kérek egy tégely vazelint.
Faarccal elővett megint egy tégelyt, lerakta elém, nem szólt semmit.
Akkor beugrott, hogy valami nem stimmel, ez valamit hisz...
Magyarázatként hozzáfűztem, hogy remélem ezt nem dugom el biztos helyre, mert a babakocsi kerekét kell kenni vele havonta.
Mire egy megkönnyebbült sóhajjal ide adta a visszajárót, és kiderült, hogy akkor hallott először arról, hogy a kereket vazelinnal kell megkenni...